Megkezdődött az új félév az iskolában. Az angol most egy hétig szünetel. Befizettem az újabb tanfolyamra, a tanárunk Angela lesz. Nem is tudom miért jut eszembe Cseh Tamásnak az "Angela, hát utólért az a híres szerelem" kezdetű dala a Csinibabából :-)
Bence első napja a héten nem sikerült jól, mert Bingóztak a suliban és ő nem kapott nyalókát. Milyen borzasztó is az élet. :-) Én inkább örültem, mintsem sajnáltam a dolgot, de a fiatalúr teljesen fel volt dúlva. És persze aznap nem  Ms Dickinson volt velük, így aztán szidta a helyettest, hogy az mennyire béna, és ő csak Ms Dickinsont szereti.
Valamelyik este teljesen meglepett Bence. Mellé bújtam és mindenféléről sutyorogtunk az ágyban. Említettem neki, hogy hallottam, hogy tanulják a suliban a himnuszt. Erre megkérdezte, hogy elmondjam? És elmondta. Igazából nem az amerikai himnuszt énekelte el, hanem a "Pledge of Alligance to the United States Flag"-t ami valami olyasmit jelent, hogy "hűségfogadalom az amerikai zászlóhoz". Ezt az esküt mondja el az amerikai elnök is, amikor hivatalába lép. Azért eléggé elgondolkodtató, hogy az amerikaiak milyen tudatosan nevelik bele a gyerekekbe a nemzeti öntudatot.
Réka ovis csoportjából kedden és aztán az egész héten hiányzott madam Pascal. Ezért kétfelé osztották a csoportját és aztán beolvasztották két másik csoportba őket. Réka azt szerette volna, hogy Eve-vel együtt legyen, így reggel kellett egy kicsit kavarni az óvónénikkel, de szerencsére nem okoztunk túl nagy problémát. Az eper csoport nagyon tetszett Rékának és mondta is, hogy járjunk ebbe a csoportba mindig, de az a csoport már iskolaelőkészítő, tehát más korosztály. Talán ezért volt az, hogy minden délután össze-vissza puszilta az ovónéni Rékát, neki is egy kis változatosságot jelentett a kisasszony a sok nagycsoportos között. :-)
A beszégető kör ezútal Danielle-nél volt egy belga hölgynél, aki rengeteg helyen járt már: Japántól kezdve Szibérián át, Magyarországon - több alkalommal is. Sorolta a városokat ahol járt: Budapest, Pécs, Kiskunfélegyháza, Hévíz, Balatonfüred. Na és persze a kedvenc ételeit a gulyást és a körözöttet. :-) Egy barátjuk vándorolt ki Belgiumba az ötvenes években, aki végül is itt kezdett új életet, itt alapított családot. Keményen dolgozott és a munkájában is sikeres lett, saját vállalkozást is működtetett. Szóval ezáltal a magyar ember által fordultak meg több ízben is kis hazánkban.
Mivel 3 pszichologus is jelen volt a körben így aztán szóba kerültek családi problémák és terápiák is. Én is eldicsekedtem azzal, hogy kedvenc sógórnőm micsoda szuper zeneterapeuta, bár mindezt elmondani angolul nem túl egyszerű feladat. :-) Beszélgettünk a zenéről, pl Liz gyerekkora óta zongorázik és a mai napig gyakorol minden egyes nap, de a csoportban más nemigen játszik hangszeren.
Kedden családunk sportembere is kitett magáért. Legalábbis azt állítja magáról, hogy a SHAPE-en rendezett futóversenyen a mínusz másfél fokban lefutotta a maga szerény 8 kilóméterét. Valóban egy kicsit fáradtnak tűnt, mintha nem a régi volna :-) Mondta is, hogy nem egyszerű a plusz 10 kilót is megfuttatni, de hát én hiába beszélek, hogy ne egyen annyit! :-) Mindenesetre a csapat jól muzsikált és második helyen végzett, ami nagyon szép teljesítmény.
Csütörtökön ingyenes családi mozidélután volt. Minden hónapban egy napon díjmentesen levetítenek egy filmet a gyerekeknek. Ezúttal a "Derült égből fasírt" című rajzfilmet lehetett megnézni. Kezdetben zúgott a hang és remegett a kép. Aztán a hang rendbejött, de még egy darabig vibrált a kép, míg végül bemelegedhetett a vetítőgép és helyreállt a rend, élvezhetővé vált a film is. Persze az apróbb technikai malőrök csöppet sem zavarták a gyerekeket, ők nagyon élvezték az előadást.
Szombat Bence nagy napja. Reggelre vagy 10-15 centis hó esett, így a tiszta szűz hóban egymás után libasorban bandukoltunk el a kertek alatt a tornateremig. Délelőtt kosármeccs volt és ezúttal Bucikámék diadalt arattak a pályán, sőt teljesen lealázták az ellenfelet. 10-0-ra verték el őket és Bence is dobott két kosarat. Annyira boldogok voltak, el sem hitték, hogy ilyesmi megtörténhet. Szegény ellenfélnek is volt egy-két helyzete, de sajnos egy próbálkozás sem sikerült tökéletesen. A csapatunkon már láthatóak a fejlődés jelei is, hiszen kezdenek egymásnak passzolgatni a gyerekek. Persze mint mindenütt itt is vannak kivételek, olyanok, akik egymagukban szeretnének képviselni egy egész csapatot és nem képesek megszabadulni a labdától :-)
Hétvégén egyébként semmi különlegeset nem csináltunk. Szombaton egy kis hógolyózás a szomszédokkal, délután pedig elmentünk a Dechatlon-ba kosaras cipőt és balettruhát venni a gyerekeknek. Az hiszem azt nem kell részletezni ki mit kapott. :-) Rékára már alig megy rá a tornadressz, mindig kidörzsöli a vállát, így kénytelenek voltunk beszerezni egy másikat. Addig addig próbáltunk amig kikötöttünk egy fehér balettruhánál, ami remélem kihúzza 6 éves koráig.  Persze a család balerinája rózsaszínt szeretett volna választani, de rábeszéltem e fehérre, mert "abban ugye olyan mint egy mennyasszony" és ezzel meg volt véve a fehér ruha. :-)
Vasárnap olyan szép napos idő volt, hogy nem lehetett kihagyni egy kis sétát, így tettünk egy nagyobb kört a SHAPE-en. Közben azért el-elrepült egy-egy hógolyó is, de amikor én szolgáltam fedezékül, azt annyira nem díjaztam. Mi Rékával nem hógolyóztunk, hanem felváltva cipeltük a rózsaszin nagy plüspóniját, mert persze az is jött a téli sétára. :-)
Este még egy kis hajvágás a fiatalúrnak, így csinosan szépen indulhat neki az új hétnek és az újabb hónapnak is. :-)