A következő két hét a vízilabdáról szólt. Legalábbis a televizióban meg a mi házunkban mindenképpen. Annál is inkább mivel itt a 'szomszédban' Eindhovenben rendezték a vízilabda EB-t. Na azért kell vagy két órát utazni, ha oda akarunk menni, de mégsem kell nyakunkba venni a fél világot, ha egy jó meccsre vágyunk.
Laci ki is használta a helyzet adta lehetőséget jegyeket vásárolt, két napra is. Az első alkalommal csak Bencével és a Balla családdal ment, ahol a görögök ellen küzdöttek a magyar pólósok. Azt hiszem ezt a meccset siker koronázta.
Bence is jól elvolt, és mi sem sirattuk, hogy nem mehettünk. Helyette Réka Lizzy szülinapi meghívásának tett eleget. Én voltam a szerencsés akinek alkalma nyílt arra, hogy elvigye Rékát a buliba. Lizzyék a SHAPE-en kívül laknak, kb 20-24 km-re tőlünk. A pontos távolságot azért nem tudom megmondani, mert ahány útvonaltervező annyi eredméyn jött ki. Még véletlenül sem egyezett egyik útvonal a másikkal és a beépített GPS pedig különösen tréfás kedvében volt a mai nap.. Már máskor is volt, hogy bevitt a málnásba, de most teljesen kiakasztott. Már azon voltam, hogy feladom és mégsem megyünk el a buliba, mire végre nagy nehezen le tudtunk keveredni az autópályáról úgy, hogy ne vigyen vissza nyomban rá. Körülbelül a 20 kilométer helyet mentünk vagy ötvenet mire megérkeztünk, de legalább a tank tele volt, amiatt nem kellett aggódni. :)
A buliban nagyon jól érezte magát Rékuci, de szerintem még olyan buli nem volt a földkerekségen amit ne élvezett volna. Ilyen szempontból is nagyon szerencsés természet. Mindent élvez amit csinál. Jókedvű, mosolygós, szóval egy igazi tünemény.
Miközben gyúrtunk a jövő heti meccsre, hétközben látogatónk érkezett Magyarországról. Ő volt az egyike azon családoknak akiket tavaly hazatapsoltak. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan sikerült leküzdeniük a sokkot, meg a hirtelen nyakukba szakadt rengeteg tennivalót. Szerencsére jól vették az akadályokat és a gyerekeknek is sikerült óvodát taláni a beiratkozás és felvételi eljárások után. Úgy tűnik kezdi mindenki felvenni a magyar életritmust, amiről valljuk be sok jót mostanában nem hallunk. Mármint csak a panasz és utána még egy kis panasz. Sokszor csak hallgatja az ember és nem tud szólni. Mit is mondhatnék... Itt teljesen védve vagyunk mindentől, vagy majdnem mindentől.. így aztán nem igazán érezzük a bőrünkön a negatív hatásokat. Ami pedig Belgiumban folyik megintcsak kimarad az életünkből, hiszen nem hallgatunk se TV-t se rádiót és nem is nagyon értenénk hogy mit karattyolnak össze. Szóval kivételes helyzet a mienk, ezért sem akarok belegondolni abba, hogy mi lesz egy év múlva és majd milyen problémákkal és gondokkal kell majd megbírkóznunk akkor. Azt hiszem nem fog elmaradni a sokkhatás sem. :)
A következő meccsre hat nappal később került sor. Ezúttal Montenegro csapatával kellett megmérkőznie a magyaroknak. Nem igérkezett könnyű meccsnek,mert az ellenfél a szerb iskolán nevelkedett, szóval eléggé durvák voltak. Mindenféle nemzeti színű dologgal felszerelkezve érkeztünk az uszodába. Rékahajába nemzeti színű szalagot kötöttem, az én hajamba szintén, másoknak piros-fehér zöld kalap, na és a magyar mezünk is természetesen rajtunk volt. Természetesen zászlókkal és kajával vízzel feltankolva próbáltunk megfelelő helyszínt választani a szurkolásra. Kissé túlzásokba estem, mert nem nagyon volt választási lehetőségünk, előttünk ugyanis már játszottak egy meccset így az uszoda fullos volt. Mikor vége lett az előző mérkőzésnek na akkor tudtunk rárabolni helyekre, és a kapu mögött sikerült jó helyeket találni. Tényleg jó volt, mert csapatunkból Lacit és Bencét még a TV is mutatta. Nagy várakozásokkal tekintettünk a meccs elé, ami aztán alábbhagyott, majd újra fellángolt, de sajnos bárhogyan és akármilyen lelksen és szívből bíztattuk a kemény csapatot, nem sikerült a győzelem. :( Mindenesetre az utolsó pillanatokig rendkívül izgalmas volt a meccs, nem hagyták a fiúk, hogy a babérjainkon ücsörögve csendben nézzük végig a meccset. A döntőbe ugyan nem jutottunk be, de azért azt hiszem a bronzérem sem olyan csúnya... és lesz az még ragyogóbb az Olimpián! :) Szép volt fiúk, Hajrá Magyarország!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.