Nem mondhatom, hogy unalmasan telnek a napjaink, sőt. Az utóbbi egy hét eléggé pörgős volt:
Elkezdődött az ovi és nekem is a nyelvtanfolyam, azt hiszem mindketten - Réka és én is- élvezzük az új közösséget, a különbség csupán annyi, hogy én nem bömbölök reggelenként. Aki ismeri Rékát tudja mire képes, ha sírásról van szó... Szerencsére reggelenként nem a legjobb formáját hozza ezen a téren, csupán jelzésértékű az egész műsor, ami csak és kizárólag nekem szól és csakis az oviban. Itthon ugyanis még semmi gond nincs, kéz a kézben haladunk az ovi felé, megvárjuk míg Bencének becsengetnek aztán amint átlépjük az ovi küszöbét kezdődik az előadás: "Nem akarok oviba menni", ölelget,puszilgat és amikor kimegyek sír. Annyira ismerősnek tűnik ez az egész, azt hiszem csak vissza kell  30 évet pörgetnem az idő kerekét és mintha magamat látnám, ugye Anyuci? :-) Persze tudom, hogy Réka jól érzi magát, mert minden délután fel van dobva mikor jövünk haza és meséli, hogy mi történt az oviban. Állítólag már három barátnője is van, ő még rendkívül könnyen barátkozik és nem akadály a nyelv sem. Vegyesen hozza haza a francia és angol szavakat, hiszen a csoport egy része amerikai kisgyerek akik egymás között angolul társalognak. Az ovónéni minden nap beszámol a napról, van egy kommunikációs füzetünk, a lényeges dolgokat ebbe is beírja. Réka az oviban nem akarja ismételni a francia szavakat, még a köszönés is csak nagy keservesen megy, itthon bezzeg be nem áll a szája és keveri az angolt a franciát és a halandzsát, ontja magából a szavakat. Valószínű hamar felszed annyit, hogy boldogulni fog franciául is. Annál is inkább mert pénteken lesz különórájuk, ahol francia verseket, dalokat fognak tanulni és szerdánként meg angoloznak velük, ami szintén hasznos, mivel jövőre már az amerikai oviba fog járni (inkább iskola előkészítőnek nevezném).
A nyelviskola tetszik, főleg, hogy itt aztán tényleg csak angolul lehet beszélni, mert ez az egyetlen közös nyelv. Nagyon élvezem, hogy a tanárnőnek ez a saját anyanyelve, miután megszokja az ember már az sem zavaró, ha néha kicsit elereszti magát és gyorsabban beszél, mindent lehet érteni amit mond. A nyelvtani dolgoknál tök jó, hogy összeveti más nyelvekkel, mert ő is tanult franciát és olaszt és lehet, hogy még más nyelveket is. A kiejtésünket folyamatosan javítja és persze a durva nyelvtani hibákat is ami nagyon hasznos.
Bence elvan a suliban mint a befőtt, legutóbb egy ragadozó madarakról szóló könyvet vett ki a könyvtárból, ami úgy érzem tetszik neki, kéri, hogy olvassunk belőle. Ez nekünk is jó, mert mi ragaszkodunk ahhoz, hogy angolul olvassuk és utána elmondjuk magyarul is, hogy miről volt szó. Viszont időnként Lacinak is kell szótárazni, hogy pontosan meg tudjuk nevezni az egyes madarakat stb.
Bence kedvence továbbra is a foci. Most már van sportszára is, tökéletes a felszerelése, vérbeli futballistának érezheti magát. Csütörtökön végre már két csoportba osztotta őket a tanár és egymás ellen is játszottak a zöldek a nem zöldek ellen. A meccs teljesen feldobta, azt mondta imád focizni, pedig még gólt sem rúgott. Kapott mezt is, amiben majd a szerdai mérkőzésen fognak bemutatkozni, ez lesz élete első meccse 5 edzés után. :-)
A hétvége sok munkával telt mégis jól éreztük magunkat. A péntek és a szomba a SHAPE feszt jegyében telt. Péntek déltől kezdődtek a nagyobb munkálatok húsdarabolás és zöldségpucolás + darabolás. Mi magyarok gulyáslevessel (210 liter) plusz babgulyással és paprikás krumplival készültünk. Közel 70 kiló krumplit pucoltunk és hozzá hagymát fokhagymást és a többi belevaló zöldséget. A hús mennyiségéről nincs fogalmam, mert annak a darabolásában nem vettem részt. Ellenben kb 4-4,5 óra zöldségpucolás után még nekiláttam kókuszkockát sütni ami elég jól sikerült hála édesanyám receptjének, köszi Anyu. :-) Este 11-kor fejeztem be a csokiba mártogatást és a kókuszba hempergetést, eléggé elfáradtam.
Másnap fél 11-kor mentünk a helyszínre. A sátorállítás már előző este megtörtént és sorba hoztuk a sütiket, már csak szeletelni kellett és tálalni, hogy árulni lehessen. A gulyásleves már hajnal 5 óta főtt az 50 literes bográcsban utána folyamatosan lettek feltéve a kisebb 20 literes bográcsok. Volt menü: leves+ kenyér vagy pogi + 1 pohár ital (bor, sör, vagy üdítő). Emellett lehetett venni édes sütiket, Balaton szeletet, pálinkát, bort és rengeteg Magyarországról szóló prospektust térképet osztottunk szét.
Közgazdászként csakis a kassza kezelésben és a vevőcsalogatásban vehettük ki a részünket. Férjem immár 8 év házasság után még mindig meg tud lepni. Azok után ahogy itt vonzotta a vásárlókat és rábeszélte őket, hogy valamit mindenképpen érdemes venniük, most már hiszem, hogy a pangó lakáspiacon végrehajtott sikeres lakásértékesítési akciónk nem pusztán a jószerencsén múlott... :-) Komolyan elgondolkoztam a jövőn, ha hazamegyünk talán érdemes egy vállalkozásba belefognunk ? Egyébként mindent eladtunk, csupán 3-4 adag paprikás krumpli maradt a süti az utolsó morzsáig elfogyott. Pedig délelőtt nem hittem, hogy azt a rengeteg édességet meg fogják venni. Igaz nem adtuk drágán, darabja 50 cent volt, de valószínű ízlett nekik. Amikor egy kis időnk volt mi is szétnéztünk a sátrak között. Más népek is kitettek magukért a görögök muszakát főztek a törökök kebabot a kanadaik rénszarvas tejet árultak, a dánok saját hot-dogot. Az olaszok mi mást ha nem tésztát és pasztát, na és persze a kedvencem: tiramisu, az valami fenséges volt!!! Még sosem ettem igazi olasz tiramisut, de ez volt a legjobb az összes közül. Be kell vallanom az enyémnél is jobban csinálják (pedig az sem rossz) :-), A szlovákok kolbászt sütöttek és brindzás sütit, a belgáknál sört ittunk :-) Szóval volt mit enni-inni és a fő sátorban egész nap szólt a zene váltották egymást a különböző bandák, volt céllövölde, forgó és dodgem. Lehetett feszültséglevezetőként kalapáccsal szétverni egy autót amihez kis és nagykalapácsot illetve csavarhúzókat adtak. Bencének sikerült eltörni a kalapács nyelét és egy csavarhúzót is :-)
Volt ügyességi gyakorlat is, ahol a fődíj egy TV volt. Nagyon büszke vagyok Lacira, hogy csak ő tudta egyedül megcsinálni az ügyességi feladatot (pedig egész nap rengetegen próbálkoztak), így a fődíjat is ő vihette haza! :-). Este nyolckor mentünk haza holt fáradtan. Tudtuk hogy pihenni kell, mert vasárnap már Antwerpen várt, reggel idejében el kellett indulnunk, hogy elkerüljük a dugókat.

Folyt köv.