Belgiumi élmények 2009-2013

Mivel síszünet volt az iskolában, ezért úgy döntöttünk, hogy néhány napra elmegyünk valahová. Több minden számításba jött, például Puy Du Fou Park Franciaországban, egy holland csládi park is, de sajnos már későn kapcsoltunk, így sem jegyet sem szállást nem tudtunk foglalni. Végül is maradt a Németországi Dorint sporthotel, ahol már egyszer voltunk és nagyon jól éreztük magunkat.

Mindannyiunkra ráfért a pihenés és a wellnesezés, és Bence is örült, hogy a hamarosan sorra kerülő SHAPE Seals-es úszás felmérés előtt lehetősége lesz gyakorolni.

A 4 napba amit a hotelben töltöttünk egy nap kirándulás is belefért, amikor ellátogattunk Kölnbe. Itt a városnézésen kívül még egy találkozót is megbeszéltünk Judyval, majd együtt ebédeltünk és nagyon jól éreztük magunkat. Ő az az ember akiből annyi pozitív energia árad, hogy elképesztő, és mindig jókedvre deríti az embereket. Szeretek vele talákozni. :)

A kölni dómot is megnéztük, de a toronyba nem másztunk fel, pedig Laci nagyon szerette volna, de mi, főleg én, lehurrogtuk és ezúttal Bencében lelkes támogatómra akadtam. Helyette felültünk egy városnéző buszra, ami több mint egy órán keresztül vitt minket Kölnben és közben mondta a város nevezetességeit. Amiből elég kevés régi emlék maradt meg, köszönhetően a második világégésnek. Ekkor ugyanis gyakorlatilag teljesen szétbombázták a várost. Köln ezalat 262 bombázást élt állt, melyek közül a legdurvább a Operation Milennium volt, amikor a szövetségesek 1000 bombázóval jelentek meg a térségben. Nem is csoda,hogy a háború után a város 95 százalékát kellet teljesen újjáépíteni. A háború a dómot sem kímélte, 14 bombatámadást szenvedett el, súlyos károsodások érték. Mindenesetre a város gyakorlatilag teljesen újjá lett építve az adott kor ízlésének és nyilván a pragmatikumnak  alárendelve. Február végén, amikor még a fák is kopaszak, semmi zöld nincs a városban, nem nagyon tudott magával ragadni, de a dóm tényleg nagyon szép és monumentális.

Az egynapos kirándulást kivéve szinte végig csak fürődtünk, szaunáztunk és ez utóbbit ruha nélkül.  Kissé feszélyezve éreztem magam, sőt Bence és Réka is, de aztán ezt is kipróbáltuk és nem lehet belehalni. Ami nekünk szokatlan az a németeknek teljesen természetes, akár öreg, akár fiatal. Persze azért igyekezett az ember nem a másik himbilimbijét nézegetni meg hát magát is egy kicsit takargatni... :)

Egyik nap borda party volt az étteremben, és rendeltünk 1-1 bordát a gyerekeknek, de akkorát hoztak ki nekik, hogy egy felnőtt becsületére vált volna, ha megeszi. Bence meg is ette az egészet és Réka sem sokat hagyott belőle. A sok mozgás meghozta az étvágyukat. 

A hotle egy tó partján fekszik, amit körbe lehet járni, jobb időben vizibiciklizni, csónakázni lehet és horgászni is lehet benne. Most gyakorlatilag be volt fagyva, csak a befolyásnál, meg a zúgóknál volt megolvadva. Egyébként lehetett rajta tesztelni, hogy mi az a kő, ami alatt betörik a jég. A féltágla még kevés volt neki elég húzós és tartós fagyok lehettek ereefelé az útóbbi időkben. A hideg ellenére körbejártuk a tavat, jó kétórás séta volt, jeget törtünk, ahol tudtunk, dombot másztunk, szép kis túra volt.

Egyik nap Réka falat is mászot, mert erre is volt lehetőség, Bence pedig teniszezett és pinpongozott az apjával.

Utolsó nap hazafelé beugrottunk egy állatkertbe, vagy állatparka a környéken. A pénztárnál nem volt senki, hát nem fizettünk. Később jött a tulaj, vagy gondoző, de mivel kártyával nem tudtunk fizetni és kp-ben csak két eurónk vol, hát eltekintett a belépő díj megfizetésétől. Az állatkertben már érződött, hogy jön a tavasz, mert a nyulak és a kecskék is eléggé felajzott állapotban voltak. A gyerekek meg nem értették miért kergeti egyik állat a másikat és miért veri, hogy ráugrik a hátára. És persze arra is kíváncsiak voltak, hogy nekünk meg mi annyira vicces. Még egy pár év... és nem fognak kérdezősködni. :)