Belgiumi élmények 2009-2013

Hogyan kerülhet egymás mellé fahéj és gyöngy? Hát nagyon egyszerüen... Úgy hogy nagy betüvel kell írni és akkor már két kis szőrös tengerimalacot jelent. Két tengerimalacot, akik minden nap élénk figyelemmel kíérik az iskolában a gyerekeket és minden egyes rezdületre, minden nagyon mozgásra rémülten szaladnak be a vackukba. Hát kérem szépen ők ketten Cinnamon (Fahéj) és Pearl (Gyöngy) a kis tengerimalackák Ms Aten osztályából. Mivel a tanító néni felajánlotta, hogy aki szeretné, az hazaviheti egy hétvégére hát mi úgy döntöttünk, hogy erre a hétvégére bérbe vesszük a kis állatokat. 

De előtte még túl kellett esni az iskolai Rainbow day-en (szivárvány napon). A többi osztály alma napot szervezett erre  a délutánra, Rékáéknál azonban különféle tevékenységek, feladatok voltak, minden a szivárványhoz illetve a szivárvány színeihez kötődött. Számolás, olvasás, rajzolás, festés. 

Szóval nagy nehezen hazacipeltük a két kis jószágot. Majd leszakadt a karom, mert ugye ketten Rékával. Eléggé rá voltam utalva a saját fizikai erőmre. A ketreccel együtt jött a széna, répa, víz, valamilyen magok, fésü, kefe, minden ami kell. Rögtön helyet találtunk vendégeinknek. Ketrec alá szőnyeg, ketrec mellé párna, és kezdődhetett az állatgondozás. Réka teljesen odáig volt tőlük. Állandóan ettette volna, állandóan fésülte volna őket. Egyébként tényleg nagyon arnyosak. Olyan jópofák ahogy mocorognak a ketrecben mozgatják az orrcimpájukat bámulnak a kis bárgyú, naív ábrázatukkal aztán ha valaki megjelenik, mint a villám iszkiri befelé a kis vackukba.Az egyik különösen félős volt. :) Vicces volt ijesztgetni... :) Na jó, azért nem üztünk belőle sportot. :) Nem akartunk idegbeteg állatokat visszaadni Ms Aten-nek. :) Bence nem volt annyira feldobva. Néha odament a ketrechez megbirizgálta őket aztán odébbállt. Pedig kicsiként ő is hogy imádta az állatokat. Úgy látszik ki lehet gyógyulni ebből a betegségből.

Szombaton pedig meglátogattuk a magyar közösség három hónapos kis tündérkéjét Rita babát. Gyönyörő szép csinos, cuki kisbaba. Szülei szerint síros, de amig mi ott voltunk bizony nem volt okunk panaszra, csöndben húzta a lóbőrt, ha meg nem aludt akkor mosolyogva nézelődött. A gyerekeknek is tetszett, versenyeztek kinek üljön az ölében. Bence mostanában nagyon odáig van a kisbabákért. Szeretne is kistesót, de persze csak akkor ha olyan lesz mint Matyika. És Réka meg csak akkor szertene kistesót ha kislány. Hát ezeknek a vegyes igényeknek nem könnyü megfelelni. :) 

Szóval nem is próbálunk megfelelni. :)

Vasárnap elugrottunk a Paradisióba, mert olyan szép idő volt. Minden jól is ment, csak a végén a játszótéren volt egy kis bibi. Szó szerint Bence fején. Valami acélcsőből összeállított körhinta szerüségre próbált felugrani, ami nem sikerült és ahogy ott ácsorgott nem vette észre, hogy a hinta másik fele éppen jön feléje, rajta egy gyerekkel. Laci ráordított hogy guggolj le, Igy az acélhinta csak súrolta a fejét. Ami baromi nagy szerencse mert akár szó szerint be is törhette volna. Hát amikor ordítva jött hozzám Bence, azt sem tudtam mi a baj, mert én nem láttam  a történéseket, de ő természetesen mindent összefüggéstelenül mondott el, ha lehet még nagyobb zavart és aggodalmat okozva az én fejemben is. Csak a kis buksiját néztem, hol sérült, de csak egy horzsolás volt, még csak nem is vérzett. Na jó, jóindulattal egy csepp vér tán' kiserkent. De nem szakadt fel a fejbőr, nem volt rajta különösebb pukli és még csak agyrázkódást sem kapott.

Hát már jó párszor lefejelt minket Bence amire lila foltok emlékeztettek a szemünk szájunk körül, de ezúttal kicsit örültem, hogy ilyen keményfejü a gyerekünk. De aztán már otthon megnyugodva az esti csöndben arra gondoltam, hogy biztos az Angyalunk keze volt ebben a dologban is. Ő vigyázott Bucira, hogy ne érje komolyabb baj. :)