A félmarathonra szombaton került sor, éppen aznap amikorra jegyünk volt a Dublini repülőre. Persze mint mindig most sem zavart, hogy túl sok lett összeszervezve, sőőőt. Még péntekre meghívtuk Lizzy-t is, Réka osztálytársát. Elvileg csak játszani hívtuk, de ő úgy készült, hogy itt alszik nálunk... A csajok nagyon cukik voltak, egyfolytában csacsogtak, és eljátszottak mindent ami a suliban történt. Olyan jó fejek voltak ahogy a kevésbé szeretett osztálytársaikat küldözgették az igazgatói irodába. :) Viszonylag időben feküdtünk le, mert másnap reggel fél tízkor kezdődött a futóverseny.
Természetesen nem vállaltuk be a 21 km-es távot, csak a családi versenyre neveztünk be, ami csupán 3 km volt. Magyar nemzeti pólóban, futónadrágban indultunk neki a távnak. Együtt lányok, együtt fiúk. Gondoltam, majd elkocogunk Rékával, a két fiú meg hagy bizonyítson. Na nem nagyon tudtam lazsálni a Nyuszikánk mellett, akinek még a kocogás közben egy-egy cigánykerékre is futotta az erejéből. Bence és Laci nagyon jól futottak, és a gyerekek még érmet is kaptak. Mi felnőttek nem kaptunk semmit, pedig azt hiszem én jobban megérdemeltem volna, mert lógott a belem a futás végén. :) Persze amikor már a célban voltunk akkor minden jó volt már. Siettünk haza, mert a fürdés után már készülődnünk kellett, nehogy lekéssük a repülőt. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.