Belgiumi élmények 2009-2013

Meglehetősen nehéz több mint fél év távlatából visszaemlékezni, hogy mi is történ ebben az időszakban, február végén, március legelején.

Ami talán érdekes lehet, hogy erre a hónapra a suliban engem választottak meg a hónap volunteerjének. Igazából Ms Aten-nek köszönhetem, mert általában valamelyik tanár vagy tanárok javasolnak embert erre a címre, ami semmi különösebbel nem jár, csak annyi, hogy az iskolai újságba bekerül az illető, és pár dolgot leírnak róla, hogy ki fia borja és mi a csudát keres önkéntesként az iskolában. Valamint, ha ez még mindig nem elég akkor a fényképét kiteszik az iskolában az egyik faliújságra, a többi, korábban megválasztott ember képe mellé. 

Igazából nem egy nagy cím, nincs semmi felhajtás, de azért mégiscsak jól esik az embernek, hogy valamiféleképpen elismerik a munkáját, ha pénzzel s jutalommal nem is, de egy köszönömmel és egy vállveregetéssel mégiscsak. :)

Ami viszont sokkal inkább izgalomba hozott az a közelgő nagy utazás, a világ egyik legcsodálatosabb városa felé... Párizsba. Ezúttal nem a családdal, vagy de mégis.... a családdal csak másképpen, ugyanis nem a gyerekeimmel és kedves férjurammal, hanem két kis unokahúgommal Évivel és Bettivel.  Amint mi elutaztunk Párizsba a Thales-szel, addig Réka és Bence a Technopolis-ban múlatták a napjukat, ahol ezúttal a szokásos játékok mellett egy kisebbfajta szexuális felvilágosításon is keresztül estek a gyerekek.

Egy játékos kiállítás volt a serdülő korról, a kisbaba születéséről és egyéb dolgokról ebben a témában. Állítólag a gyerekeknek nagyon tetszett, de hogy vajon mit értettek belőle, mit nem, arról talán Laci tudna bővebb felvilágosítást adni.

Mi hárman csajok eközben már Párizs utcáit róttuk.