Belgiumi élmények 2009-2013

 Az ír fővárosban 3 teljes napot töltöttünk. Szombaton késő este érkeztünk, mivel a Ryan Air átszervezte a járatot és a délelőtti indulást estére tette át. Szombat este már másra nem is jutott idő csak arra, hogy bebuszozzunk a városba, és elfoglaljuk a szállásunkat (Bewleys Hotel Ballsbridge). Tíz óra után sikerült feljutni a szobánkba és végre lefektetni a gyerekeket. Eső fogadott bennünket, de felkészültünk rá, új kabátokat vettünk a gyerekeknek, amiket lehet kombinálni, pulcsit, dzsekit és széldzsekit lehet belőlük kreálni.

Szóval felébredtünk reggel és elindultunk a városba. Pontosabban buszra pattantunk és azzal indultunk a városközpont felé. Ez hibás döntés volt, mert majdnem egy órát utaztunk, pontosabban vánszorogtunk be a városba. Először egy idegenforgalmi hivatalt próbáltunk megrohamozni, de sajnos még nem volt nyitva, így aztán egy reggeliző- kávézóba ültünk. Már nem igazán emllékszem arra, hogy mi mit ettünk csak arra hogy Bence fish and chips-et, ami nem volt kis adag mégis megette az egészet. Ezután mentünk a tourist office-ba, majd pedig két dolgot néztünk meg a Vax múzeumot és Dubliniát.

A Vax múzeumban már Helloween-re készültek, így egy piros szemű rém$$sztő alak várt a kapuban, de szerencsére a többi bábú nem volt olyan félelmetes. Vagy mégis? Az első szoba az íróké volt, itt ült többek között Oscar Wilde is, akiről nemrégiben tanultunk angol órán. Utána különféle régi történeteket elevenítettek fel a viking korból, és annál korábbi időkből is. Aztán volt egy 18 éven felülieknek szóló rész, ahova azért Bence bekukkantott. Itt Frankenstein és hasonszőrű társai, mint például Drakula, fogadtak. Nem mondom, hogy szívesen időztünk abban a szobában. A waxmúzeum felső emeletén egy tudományos kiállítás volt, főleg felfedezésekkel kapcsolatos dolgokat mutattak be, és volt egy szoba ahol a hírességek kaptak helyet, úgymint U2, Madonna, Yoda és Anakin a Star Wars-ból, és egy kicsi manó is, amit Leprechon-nak hívnak.

Danubia pedig Dublin történetét foglalta össze, egészen a kezdetektől, nem akarok hazudni, de talán a 20 századig. Ez irtő érdekes volt, mert nem igazán mutogattak leleteket, hanem inkább életképeket láthattunk, beöltözhettünk Vikingeknek, beléphettünk egy kora középkori házikóba, amit tulzás még házikónak is nevezni, inkább kunyhó... Aztán a virágzó középkorban egy kereskedőhajó félig kipakolt rakományát is megnézhettük, egy szűk sikátor, aminek a végén egy öregasszony várt és faggatta a gyerekeket honnan jöttünk, mit eszük, milyen állaton közlekedünk, milyen gyakran mosunk, és hogyan várjuk a vendégeket. Ez nagyon tetszett, ahogy eltrécselt a gyerekekkel és elmondta nekik, hogy bizony ő csak havonta mos a pataknál és nem nagyon utazuk sehova mert sok idő és hát a szigetrúl ki sem teszi a lábát, ki tud annyit evezni???? És elmondta a gyerekeknek azt is, ha legközelebb vendégségbe mennek, akkor vigyenek magukkal villát kanalat, meg fatányért. :)

Ezután a vidám beszélgetás után a pestis pusztítása jött a különféle gyógymódok bemutatásával együtt, és még ki tudja mennyi minden. A kiállítás végén meg kvízkérdések voltak, illetve bemutatták azokat az eszközöket amikkel a régészek dolgoznak. Mi is kipróbálhattuk, hogyan kell azonosítani különféle tárgyakat, hogyan kell lesöpörni a leletekről a port, stb. Szóval igazán megérte elmenni.

A nap végén még elsétáltunk egy Katedrálisról, ami nagyon szép volt, de a legjobban az tetszett, (nem nekem, hanem Rékának), hogy mindegyik széken volt egy kis párna. Na de nem az ülőkéjén, hanem a háttámlájára kötve és minden párna kereszthímzéssel volt kidíszítve más más mintázattal. Hát nehez tudtuk kiválasztani, hogy melyik a legszebb, mert ugye nekünk csakis arra lehetett ülni. A legszebbre. :)

Hétfő reggel különös kép fogadott, ami szokatlan itthon, de gondoltuk, hogy az íreknél mindennapos dolog. 

Mindenütt víz állt az utakon, a zebrán alig lehetett átmenni, szinte elkerülhetetlen volt, hogy a cipő meg ne merüljön. Ez kicsit meglepő volt egy olyan országban, ahol gyakoriak az esőzések, gondoltam magamban, jobb is lehetne a csatornázás. De másnap reggel kiderült, hogy itt bizony jó a csatornázás, de a 24 óra alatt lehullott havi csapadékmennyiséggel nem bírta felvenni a versenyt. Pincéket, szuteréneket árasztott el és két ember meg is hal, akik nem tudtak kimenekülni a lakásukból. Szóval elég durva volt. Sikerült belecsapni a lecsóba és egy igazán szélsőséges 4 napot kifognunk!!!

Szóval a dédelgetett terveket, hogy majd a gyönyörű tengerparton andalgunk és megnézzük a sziklákat és a sztárok vityillóit fel kellett adnunk, csakis beltéri dolgokban gondolkodhattunk. Tehát ha Dublin, akkor Guiness... irány a sörgyár!

Első sörgyár ahova betettem a lábam. :) Tulajdonképpen egy látogatóközpontba mentünk ahol lépésről-lépésre bemutatják hogyan állítják elő a fekete sört. Nos ettől még nem fogunt tudni Guiness-t keverni itthon, de azért s végén kaptunk egy kis kóstolót és aztán a torony tetejében ismét kaphattunk nagy nagy pohárral, de ez már végképp kifogott rajtam, és azt hiszem Lacin is. De azért szép volt a magasból letekinteni a városra. A torony fala körös-körül üveg volt, így zavartalan volt a kilátás. És mennyivel szebb lehetne, ha sütne a nap? 

A sörgyár után egy igazi hamisítatlan börtönbe mentünk: a Kilmainham Gaol-ba. A híres ír börtön 1796-ban épült és egészen 1942-ig üzemelt . 1966-ban az akkori köztársasági elnök nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, aki a forradalom idején maga is vendégszeretetét élvezte az épületnek. Az épület belsejét felújították, de a börtön egyéb részei maradtak úgy ahogy voltak, sötétek, dohosak, koszosak. Ehhez még  jó hideg is párosult, szóval raboskodás kellemetlen körülményeit részben el tudtuk képzelni.

A börtöncellák után vidámabb dolgokra vágytunk, meg valami olyasmire, amiben a gyerekek is szívesebben részt vesznek. Ezért esett a választás a Leprechon múzeumra. Nem is igazán múzeum, inkább egy játszóház. Néhány szó s Leprechonokról, az írek híres manóiról, akik lehetnek bármerre, hozhatnak és vihetnek szerencsét és nem könnyű őket elkapni, sőőőőt. Hatalmas székekra és fotelekre lehetett felmászni, úgy kellett felsegíteni egymást, mert egyedül nem ment. Utána több állomás, egy-egy mese, és a végén zeneszó, mert mint megtudtuk, a zenére előbújnak ezek a kis koboldok, mert nagyon szeretnek táncolni.

Lehetett rajzolni, amit aztán kitettek a falra is. így aztán az édes hármas nagy rajzolásba kezdett, a gyerekek ezerrel szineztek, apa, meg szurkolt. Réka azért még egy hercegnőt is összehozott amint éppen kutyát sétáltat, így az ő képe is felkerült a falra. Már záróra lehetett amikor megkockáztattuk a hazamenetelt, sajnos felhőszakadás várt odakint. Laci valahonnan kerített egy taxit, aztán vissza a szállodába. Kicsit megszárítkoztunk, utána vártuk Judy-t hogy felszedjen bennünket és végre bemutassa barátját. Judyéktúl éjfél körül mentünk haza, a gyerekek már aludtak, egymás mellett mint egy házaspár. :) Álmukban milyen jól megférnek egymással!:)

Kedden már alakult az idő is, így aztán belvárosi sétát terveztünk, volt benne ír söröző, buszos túra, parki séta, játszótér, sétáló utca, shoppingolás, félpenny-s híd. Tömören ennyi, egy laza nyugis nap, eső nélkül. Este már a reggeli utunkra készülődtünk, hiszen nagyon korán kellet kelni, hogy a reggeli gépet elérjük.

A város viszonylag felhőmentes volt így a reggeli nap sugaraiban szépen kirajzolódtak az ír partok, ahogy elhagytuk a szigetet. Ezután hosszasan repültünk Anglia felett, ami nem is tűnik olyan nagynak a térképen, míg végül feltüntek Belgium partjai. Szép repülőút volt és remek kirándulás. Viszlát Zöld Sziget!