Belgiumi élmények 2009-2013

Február első két hetében ismét több minden történt, ami említést érdemel.  

Már régóta húzódik az ÜGYem az APEH-el, ami ekkortájt ért talán a csúcspontjára. Még apu után örököltünk meg kb 10 ezer Ft adó túlfizetést és néhány számlán pedig egy két száz forintos hiányt, amit képtelenek 'vagyunk' összevezetni immár két éve. Azt hiszem az ügyintézésre már legalább 2000 Ft postaköltségem ráment, hogy időt mennyit feccöltem bele, arról jobb ha nem is beszélünk. Mindenesetre egy újabb levelet kaptam tőlük, amely rendesen felborzolta az idegeimet, olyan szinten, hogy a vérnyomásomat is feltolta az égig.  A részletekbe nem bonyolódnék bele, de az biztos, hogy ha éppen akkor a kezembe kaparinthattam volna egy APEH-est annak szíves örömest kitekertem volna a nyakát. A baj csak az, hogy hiába van igazad, nem csaphatsz az asztalra, mert akkor csak további akadályokat gördítenek az utadba és úgysem ismerik be hogy ők voltak a hunyók.  Mindenesetre úgy döntöttem, hogy most jött el a pillanat, hogy ne tovább... Majd személyesen, mert ezt már másképp nem lehet megoldani.

Sajnos hiába hibázik a hivatal, akkor is mi fizetjük meg az árát. Ha másban nem is, de postaköltségben és a rengeteg időben, ami az ügyintézéssel jár. Arról pedig ne is beszéljünk hogy a kétéves ügy mindig felhánytorgatja a múltat és felzaklatja az embert, amikor tudjuk, hogy apu mindent úgy hagyott ránk és úgy zárt le, hogy minden számláját kifuttatta nullára...

Ezek tükrében talán nem is csoda, ha a fizikai állapotom nem volt valami fényes. És néhány egyéb dolog is nyilván hozzájárult ahhoz hogy a stresszküszöböm elérje azt a pontot amikor már nincs visszaút. Húztam magam ezerrel, így aztán a vérnyomásom is követte, végül elég durván felment, amitől meg rendesen beijedtem. Éreztem én mindent, gondoltam nemsokára jön a kaszás is. Próbáltam relaxálni, ettem a fokhagymát, ittam a fagyöngyteát, próbálkoztam kuruzslással, imával, mindenféle házi praktikával, de eredménye nem volt. Aznap este amikor nagyon magas volt,már arra is gondoltam lehet ügyeletre kéne menni, de aztán úgy voltam vele, majd ha kihúz a görcs vagy elkap az infarktus, akkor csak bevisz a mentő. :) Félretéve a tréfát,  (nem is vicces), tényleg nagyon szarul éreztem magam. És nem is a fejfájás, hanem az egyéb tünetektől voltam beijedve... Mert mit tesz iylenkor a modern kor gyermeke? Rékeres a neten... beírom a szimptomákat és kidob két max 3 verziót: Választhattam az infarktus, a tüdőembólia és a reflux között.

Másnap bejelentkeztem a dokihoz... A vérnyomásom már csak 140 körül volt, de vittem a korábbi napok, kb két hét mérési eredményeit, így aztán volt miről beszélni. Persze nem akart felírni gyógyszert, és a három betegség közül a reflux, mint olyan jöhetett számításba nála, de én jól tudtam, hogy aznap este a kaszás tett nálam diszkrét látogatást! :)

Mindenesetre elmentem a laborba vérvételre és mondta, hogy az izomlazítót amit a derekamra korábban kaptam szedjem , mert azt mondta eléggé be vannak állva a nyakizmaim. Nyilvánvalóan a stressztől. Később arra gondoltam, hogy elképzelhető, hogy az izomlazító pendítette fel a vérnyomásom, mert volt neki ilyen mellékhatása is . Aztán persze kiderült, hogy jó pár ismerősöm volt szarul aznap este éjjel, és az egyik anyukája tényleg az ügyeleten kötött ki. Állítólag aznap eléggé megnőtt a forgalom az ügyeleteken hasonló okokból, valamiyen időjárási jelenséggel hozták összefüggésbe az okosok. Mágneses jelenség, vagy valami hasonló... Hááááááát nem tudom. Talán a hútőmágnesek további gyűjtését is át kellene gondolni???? :)

A Malév ügy szintén középpontba került ez idő tájt. Máig sem tudom, hogy pontosan mi történt, és gondolom kedves politikusaink sem, akik semmihez sem értenek jobban mint a dolgok elkendőzéséhez és az ujjal mutogatáshoz, meg a mások hibáztatásához. Természetesen senkinek semmi köze hozzá, senki nem vétett hibát, csak a másik. De hoyg pontosan ki is az a MÁSIK, na azt sohesem fogjuk megtudni. Nos... tipikus,  a nagy mutogatásban elveszett a LÉNYEG, és odalett a Malév. Sajnos...

Nyilván nem hiányzott a csőd sem a dolgozóknak akik kereshettek új munkahelyet, sem az utasoknak, akik meg bebukták a jegyüket és kereshettek más járatot. Volt közöttük rokon, ismerős és barát is...  A Ryanair szinte azonnal rárepült a megüresedett piaci szegmensre és kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Nem tudom ezek után ki hogyan és mikor tudja újraéleszteni a Malévet, de minél több idő telik el, erre egyre kisebb reményt látok. Akik pedig hozzájárultak ehhez, szégyeljék magukat. Bár ők nem olvassák ezt a blogot. :) 

A  végére jutott egy kellemesebb dolog a hétre, egy ismerős látogatása, aki friss hírekkel és érdekességekkel szolgált az otthoni helyzetről. Nyilván próbáljuk követni a változásokat, de a személyes tapasztalat mindig többet ér. Sajnos ezen ismerősünk egyike volt a rendkívüli körülmények között hazavezényelt családoknak.

Ők sikeresen átvészelték a sokkot és a nehézségeket amivel szembe találták magukat, hiszen az óvodába már gyakorlatilag zéró esély volt a felvételre és a munkahely keresés sem megy manapság zökkenőmentesen. Csakis a talpraesettségen, a jószerencsén és az esetleges összeköttetéseken múlik minden. Érdekes volt hallgatni mi hogyan zajlott, és az egyes emberek hogyan viszonyultak a kialakult helyzetekhez.

Nagyon sok minden szóba került az este folyamán, igen elgondolkoztató dolgokról beszéltünk. Gyakran elmerengtem azon, vajon hogy lesz majd velünk? Vajon miránk milyen problémák, akadályok, vagy esetleg gyors és sikeres dolgok várnak?  Szeretem, ha a sorsot egy kicsit magam is irányíhatom, de honvédség nem az a hely, ahol kézbe veheted a jövődet, és ez engem eléggé megvisel, sajnos...

De evezzünk vidámabb vizekre, hiszen nemcsak Bájbikám névnapját ünnepeltük ezen a héten, hanem a VAlentin naot is. Mondani sem kell, hogy ezúttal ismét egy rakás csokival tértek haza a gyerekek az oviból. Mi Valentin napi pillangókat készítettünk, melybe egy nyalóka volt szúrva. A gömb rész volt a pillangó feje. Jól nézett ki és nem is volt nagy meló megcsinálni a 44 pillangót. :)

Hétvégén bál volt. Majdnem olyan mint egy évvel ezelőtt, csak éppen a csokivarázs meglepetés maradt el. De a zene ugynaolyan jó volt mint 2011-ben és a társaság pedig jóval nagyobb. Nagyon jól éreztük magunkat. Jövőre reméljük veletek, ugyanitt. :)