A tökéletes Édes Hármas, ami persze néha kiegészül egy komplett családdá. Kicsit jó csak így lenni: egyedül a gyerekeimmel. Kicsit jobban figyelni rájuk, kicsit többet játszani velük, vagy éppen nem csinálni semmit, csak lazítani.
Eljutottunk a könyvtárba, és persze a görkori pályára. Mostanában ez Réka kedvenc kedvtelése. Na és persze teniszezünk a nagyfiúval, akit lassan már nem is lehet legyőzni. Persze meccseket nem játszunk vele, de tényleg élvezetes már vele a játék. Nagyon ügyes, jó a technikája és rendkívül lelkes.:-) Réka ilyenkor természetesen irigy, nem akar lemenni a pályáról, így aztán elmondtam neki, hogy a labdaszedő az csak mellékszereplő, és akkor igazán jó, ha láthatatlan. Ha főszereplő akar lenni, akkor vegye kezébe a teniszütőt és hajrá. így aztán másnap már ő is Mr Bob óráján találta magát, megkezdte az ismerkedést az ütővel, labdával és a teniszezéssel.
Édes ahogy a pici lány elbalettozik a pálya egyik széléről a másikra, és folyamatosan mosolyog, örül minden pici sikernek és nem keseredik el ha valami nem jön össze. Neki ez még csak játék. Bence viszont már véresen komolyan veszi az edzéseket. Nem lehet kihagyni egyet sem, napi két edzésen is részt vesz és olyan nagyfiúkkal játszik akik már 16-17 évesek. A legfontosabb azonban hogy mindketten élvezik a játékot és rendkívül lelkesek. Abban biztos vagyok, hogy Bencének ezt folytatnia kell, mert nagyon tehetséges, de az még a jövő zenéje, hogy hol, hogyan és kivel.
Az időjárás eléggé változékony lett és már nincs az a döglesztő meleg, mint korábban hetekig tapasztaltuk. És mivel hétvégére már annyira beesősödött, hogy kinti programot nem volt érdemes tervezni, így ismét elmentünk a Technopolisba. Ahova én nem mentem be. Már fogalmam sincs min durrantam be (tehát ennyire lényeges dolog lehetett- tudvalevő, hogy a családi vita intezitása fordítottan arányos a vita tárgyának fontosságával), de az biztos, hogy azt gondoltam magamba, hogy én nem szívok egy levegőt a kedves férjemmel. És milyen bölcs döntés volt. :-) Ők jól elvoltak odabent, én pedig boldogan olvastam az autóban. Kiolvastam Bence két könyvét is, a tehetséges Klementint és az Idődetektíveket. így most már teljesen képben vagyok miért szereti ezeket az olvasmányokat.
A Technopolisz után már mosolyogva indultunk haza. De aztán hirtelen elhatározással beültünk az étterembe, ahol már egyszer homároztunk, hogy végre Bence megkaphassa jussát, a homártálat az egész évi sok-sok tanulásért. Nagyon jól sikerült az este, amire a koronát Bence tette fel azzal, hogy majdhogynem szó szerint leütött. Igazából csak az ajtót lökte hozzá az arccsontomhoz, amit aztán vagy éjfélig jegelhettem. Szegénykém nem látta, hogy az ajtó mögött állok, nem tehetett róla. A jeges kúra azonban megtette hatását mert másnap semmilyen lila folt nem látszódott az arcomon. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.